Az ablakon kopogtak az esőcseppek, a szél zúgott, amikor Nagisa felébredt. Riadtan nézett szét maga körül, és döbbenten állapította meg, hogy este nem öltözött át, úgy feküdt le utcai ruhában. Valami nagyon furcsát álmodott. Olyan valóságszerűnek tűnt az egész, hogy maga sem tudta, igaz volt, vagy sem. De persze ilyen nem történhet meg az emberrel. Erdő, két fa, egy különös fiú...valami....Akagi...furcsa lények...Nagisának iszonyúan fájt a feje.
Anyukája hangja szakította meg az elmélkedést. Sürgette, hogy haladjon már, mert el fog késni az iskolából. de hogy lehet, hogy így elaludt,mikor máskor már 6-kor fent van ?! Érthetetlen volt az egész.
Lement, gyorsan bemajszolta zsemléjét, megitta a tejet, és már futott is az iskolába .
Mikor belépett a Kobayashi iskola folyosójára, különös dologra lett figyelmes. Nagy tömeg állt a táblánál. Nagisa odament, és meglepődve vette észre, hogy a tablón rengeteg új kép volt, olyan diákoké, akik már régen magasabb osztályba jártak. Nagisa meállapította, hogy rettenetesen néz ki a képen, majd mikor már menni akart, hirtelen megpillantott egy képet. Egy fiúét...de hisz ő ezt az arcot már látta valahol ! És nem itt, az iskolában! Ki ez a fiú ?! Olyan különös érzéseket ébresztett benne még a látványa is. De hisz ez...hisz ez...AKAGI ! Hogyan kerülhet ide egy régi képe ? Egyáltalán hogyan kerülhet ide egy képe egy olyan fiúról, aki nem is létezik..csak az álomban ?
Nagisa zavarodottan nézte a képet. Ugyanaz a szem, az a kedves mosoly, az a tekintet...De ez nem lehetséges !!!
Közben észre sem vette, hogy már egyedül áll a folyosón, hiszen becsöngettek. Mouki tanár úr rikácsoló hangja ébresztette föl a szemlélődésből. _ Nagisa Mikodu, azaz Mikodu, befáradna végre az osztályterembe ?!
-Igenis Mouki Tanár úr- hebegte Nagisa, s közben a cipősszekrényébe tette az iskolatáskáját és a hegedűtokját.
Egész délelőtt ilyen zavarodott állapotban volt, s hazafelé menet még egy pillantást vetett a titokzatos fotóra...De legnagyobb megdöbbenésére a kép már nem volt ott...

folyt.köv.