109.fejezet
Írta: Florencia (barátnőm) 2005.10.22. 20:12
109.A bűvös szó
-Azért..izé…hát, azért..-Nagisa érezte, hogy a füléig elvörösödik. Azzal megfogta az öreget és elrángatta egy távolabbi sarokba, társai nem kis döbbenetére.- Mindjárt jövünk…-mondta.
-Kérem, ne mondja el neki! Könyörgöm! Ne kérdezze miért! Ez egy bonyolult ügy!-kérlelte Nagisa Utakát.
-Rendben van, bár nem egészen értem…-felelte az öreg. Nagisa megkönnyebült.
Visszamentek Akagi mellé. Öt perc csönd után Akagi törte meg a csendet:
-Nos, akkor mi az a dolog?- kérdezte.
Utaka úgy tett mintha most venné csak észre, hogy nem fejezte be mondanivalóját.
-Óóóó, persze…Mint mondtam Akagi te felismerted Nagisát, mert ő azt mondta, amit hallani akartál.
-Miiii? Mit mondott???- kérdezte Akagi, Utakáról Nagisára nézve.
-Öhm…hát…nem mondtam én olyan sokat…
-Ezt már magadnak kell kiderítened!- szólt közbe a bölcs. Nagisa hálás volt neki, hogy segített. Az öreg felé fordult s amikor senki nem látta eltátogott neki egy „köszönöm”-öt.
Akagi gyorsan felépült és minden ötödik percben megkérdezte Nagisát, hogy mi volt az a szó, amit mondott.
Az egyik nap kiültek a falu folyója mellé (ekkor már mindenki ember volt) és csak meredtek a vízre. Akagi ismét kérlelni kezdte Nagisát, hogy mondja el. Olyan volt, mintha egy gyerek kérne valamit az édesanyjától.
-Kérleeeeeeeeek, Nagisa! Mondd már el!- kérlelte mézes-mázos hangon Akagi.
-Huh…jó, rendben… de ha csak megígéred, h utána nem zaklatsz! Azt mondtam, h sze…mét vagy!
-HOOOOOOOOGY MIT??? DE HÁT EZ A KULCSSZÓ, HOGY SZEMÉT VAGYOK!
Nagisa felállt és indult volna fel a partról, de ekkor Akagi megragadta a karját, de megcsúszott és mind a ketten a vízbe estek.
-Mit csinálsz te? – kiáltotta Nagisa, de ekkor észrevett valamit…- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! AZONNNAL FORDULJ EL HALLOD!!!!!!!!!!!!!!!!!MMOOOOOOOOOOOOOOO
|